• >Felső Tisza

AZ ErdÉlyi folyÓk ÉlŐvilÁgÁNAK adatbankJA

Sárkány-Kiss Endre - Bücs Szilárd - Markó Bálint (szerk.)

Részletes leírás

Untitled Document

Mit keres a Felső-Tisza az erdélyi folyók adatbázisában? 
 

      A Tisza vízgyűjtő rendszeréhez tartozó erdélyi folyók (Berettyó, Körösök, Szamosok, valamint a Maros), ökológiai szemléletű felmérése után a folyókutató expedíciókat szervező kollégákkal mind gyakrabban tárgyaltunk a Felső-Tisza megismerésének szükségességéről. A Tisza középső, magyarországi szakasza viszonylag jól ismert de csak hiányos ismereteink voltak a forrásvidékről és egyáltalán a kárpátaljai és romániai szakaszról. A Szegedi Egyetem Ökológiai Tanszéke és a Szegedi Akadémiai Bizottság szervezésében évente megrendezett Tiszakutató Ankét alkalmával ismertetett munkák (nagyon sok közülük a Tiscia folyóiratban látott napvilágot) körvonalazták a folyó középső és alsó szakaszának állapotát. Ezen a fórumon találkoztak a magyarországi kutatók (Szegedi Egyetem, Debreceni Egyetem, Szolnoki Halászati Kutató Intézet valamint a környezetvédelmi felügyelőségek és vízügyi igazgatóságok kutatói), a szerbiai, romániai és esetenként a kárpátaljai kutatókkal. A szakmai beszélgetések alkalmával egyértelművé vált, hogy a Tisza vízgyűjtője egységes rendszert alkot a Kárpát medencében és védelme kizárólag egységként képzelhető el és valósítható meg. Meggyőződésünké vált, hogy a vízgyűjtők természeti értékeinek védelmét, a víz környezetbarát hasznosítását regionális szinten kell megoldani. Az egyes országok határain belül, a többiektől függetlenül, nem képzelhető el a folyók élővilágának megismerése, védelme és nem oldhatók meg a vízgazdálkodás kérdései sem. Különösen érvényes ez a Kárpát-medencére, ahol a folyók nem ismerik az országhatárokat. Az Európai Unió 2000. október 23-án jóváhagyott Vízügyi Kerettörvénye is ezt az álláspontunkat támasztotta alá kimondva, hogy a vízgyűjtő medencékre, országhatároktól függetlenül, egységes kezelési tervet kell kidolgozni. Ez volt az egyik fő indítéka az erdélyi folyók forrástól beömlésig terjedő vizsgálatának is. Ugyanakkor a Tisza erdélyi mellékfolyóinak jobb megismerése, a szennyezőforrások felleltározása, valamint az élővilágnak az antropogén hatásokkal összefüggésbe hozható dinamikája az egyes folyók hosszában új megvilágításban mutatta be a Tiszára gyakorolt hatásukat.

      A magyarországi kollégák különösen szorgalmazták a Felső-Tisza vizsgálatát ugyanis a magyar folyószakasz biológiai értelmezése csak a felső folyás ismeretében válhat teljessé. Minket erdélyi, romániai kutatókat is sarkallt a szakmai kiváncsiság, tudva, hogy a felső folyószakaszra nézve az antropogén hatások kevésbé hangsúlyosak, és, akkori ismereteink szerint, a kiterjedt erdőségek, amelyek a medencének ezt a részét borítják, „paradicsomi” állapotokkal kecsegtettek a vízi világot illetően.

      Azonban 1994-ben, amikor a Tisza kutatásának terveit szövögettük, elképzelhetetlen volt a négy ország területére kiterjedő terepi kutatás intézményi szinten való kivitelezése, és ennek főleg politikai akadályai voltak. Napjainkban elsősorban finanszírozási akadályai lennének egy hasonló, nagylélegzetű munkának. Maradt tehát az erdélyi folyók esetében jól bevált megoldás, a négy ország érdekelt társadalmi szervezetei partnerségi megállapodás formájában pályázták meg a Feső-Tisza ökológiai szemléletű felmérését. A felmérésen kívül a pályázat részét képezte a négy ország területére kiterjedő Ramsar típusú védett nedves élőhely (wetland) védettségi javaslatának az elkészítése, 90000 hektár kiterjedésű területen a Tisza mentén.

      A pályázatokat a Tisza Klub Szolnok (Magyarország) nyújtotta be partneri viszonyban a következő társadalmi szervezetekkel: Felső Tisza Alapítvány (Nyíregyháza, Magyarország), People and Water NGO (Ludia a Voda - Ember és Víz, Kassa, Szlovákia), Ruthénia Kárpáti Eko Klub (Ungvár, Ukrajna), Tisza Eko Center (Ungvár, Ukrajna), Máramarosi Ökológiai Társaság (Societatea Ecologistă din Maramureş, Nagybánya, Románia), Pro Europa Liga (Marosvásárhely, Románia). A felsorolt szervezetek saját országaikból verbuválták a munkában résztvevő egyetemi es kutatóintézeti munkatársakat.

      Mindannyian, akik az erdélyi folyókutató expedíciókon résztvettünk, és különösen azok a hidrobiológusok, akik ezeket a folyókat még természetesebb állapotukban megismertük, nagy reményeket fűztünk a Felső-Tisza vizsgálatához. Reméltük, hogy egy tiszta, háborítatlan nagy hegyvidéki folyó élővilágát ismerhetjük meg. Hittük, következtetéseket vonhatunk le a mi folyóvízeink felső szakaszára vonatkozóan. Azonban csalódnunk kellett. Még egyszer rá kellett jönnünk, minden vízfolyásnak és azok élővilágának megvannak a fizikai-kémiai és biológiai sajátosságai. A Felső-Tisza medencéjének egyéni hidrográfiája, alapkőzetei, bőséges de szeszélyesen ingadozó vízhozama (Rahó alatt néha 3-5 méteres szintkülönbséggel), nagymértékben meghatározzák e folyó egyéni arculatát. Ugyanakkor, sajnos, rá kellett ébrednünk, hogy a Tisza „paradicsomi” állapota már a múlté. A felismerés akkor vált igazán mellbevágóvá amikor a Terebja és a Tereszva mellékfolyókat vizsgáltuk meg. Az ukrán-román határon (kb. 80 km) ugyanis politikai okokból nem dolgozhattunk, ezért ezen szakasz jobboldali mellékfolyóinak torkolatánál igyekeztünk mintákat gyűjteni. Alacsony vízállású, száraz nyári időszakban a lassan csordogáló két folyóban a fonalasalgák hatalmas tömegét figyelhettük meg, s ez egyértelműen magas tápanyagtartalomra utal. Tovább érdeklődve megtudtuk, hogy a hegyi legelők bőséges műtrágyázásából származnak az ásványi tápanyagok. A torkolatnál pedig, a Tisza előtt 1-2 km-re, a két folyó vize valósággal eltűnt a hatalmas, 2-3 méter magas kőzátony alatt. A kőzátonyokat 15-20 cm-es folyami (lekerekített) kövek alkották. Ilyen építményt csak időnként mértéktelenül nagy vízhozam képes létrehozni. Feltételezésünket a helyi lakosság igazolta. Féktelen erdőírtásra gyanakodtunk és a két folyón felfele haladva erről meg is győződtünk. A meredek, lepusztított hegyoldalakon a lefolyó vizek kiterjedt területeken erodálták a termőtalajt és mindenhol felbukkant az anyakőzet. Kötetünkbe ezért került be a Kárpátaljai Erdészeti Kutatóállomás (Munkács) és a Kárpátaljai Regionális Erdészeti Felügyelőség (Ungvár) közös tanulmánya az erdőségek rehabilitációs tervéről Kárpátalja vízjárásának optimalizációja érdekében.

      A kutatásnak jele formában közzétett eredményei alapul szolgálhatnak egy rendszeres monitoring típusú állapotkövetés megtervezésének a Tisza-menti országok számára. A Tisza 80 km-es szakaszon Észak-Erdélyt is határolja, így mindenképpen helye van az erdélyi folyók élővilágának adatbankjában. Nagy örömünkre szolgál, hogy most lehetőség nyílt rá és ez az adatbázis a világháló révén mindenki számára hozzáférhetővé válik. 
 
 

dr. Sárkány-Kiss Endre

adatbank szerkesztő

Keresés



Állatfaj
Növényfaj
Cikk
Lelőhely



Kapcsolódó

Az erdélyi folyók élővilágának adatbankja

A folyókutatás szükségességéről

A biológiai vízminősítés módszerelmélete

Folyók

Fehér-Körös
Fekete-Körös
Sebes-Körös
Kettős- és a Hármas-Körös
Berettyó
Szamos
Kis Szamos
Nagy Szamos
Maros
Felső Tisza

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

Látogatók száma:122

Budapest Szeged Nagyvárad Szatmárnémeti Kolozsvár Marosvásárhely Rămnicu Vălcea Székelyudvarhely Brassó Bukarest